Viszlát pórázrángatás és őrült rohanás! – Így tanítsuk meg kedvencünket a helyes, nyugodt sétára

A legtöbb gazdinak szembe kell néznie a pórázrángatás és az őrült rohanás, szimatolás kihívásaival a séták alkalmával. Az igen bosszantó jelenség hátterében számos különféle ok állhat, és ha ezeket megértjük, valamivel könnyebben próbálkozhatunk az arról való leszoktatással. Így bundásunkkal ideális esetben úgy sétálhatunk majd, ahogy teszik most azok, akikre egyelőre irigykedő pillantásokkal nézünk: nyugodtan, a gazdi lába mellett, laza pórázzal, szinte megzavarhatatlannak tűnő összhangban.

Miért rángatja a kutya a pórázt?

A rángatást, az ide-oda rohangálást és az orr földre való tapasztását nem csak az új ingerek, szagok és a séta izgalmai válthatják ki. Kedvencünk tempója – pláne ebben a felfokozott helyzetben – gyorsabb a miénknél, a potenciálisan felfedezhető terület határait azonban a gazdi és a póráz hossza szabja meg. Ha az egyik pontba már nem jut el az említett határok miatt, azonnal a másik irányba indul, ezzel pedig végre újabb területre ér, és teszi mindezt a megfeszült póráz rángatásával. Az effajta viselkedéssel a kutya tanul, az elsajátított ismeret pedig nem más, mint az, hogy erőszakos rángatással a gazdit is szaporább léptekre bírja, hogy aztán mihamarabb a kitűzött célterület felé érjen. Így válik a pórázrángatás pillanatok alatt szokássá.

Mit NE tegyünk, ha a kutya rángatja a pórázt?

Felesleges hangosan kiabálnunk kedvencünkre, vagy erőszakosan rángatnunk a pórázt és így a rohanó kutyát. Ahelyett, hogy magunkat és bundásunkat is fizikai és mentális leterheltségnek tennénk ki, igyekezzünk „szakszerű” módon leszoktatni mancsosunkat a pórázrángatásról.

A legfontosabb tipp, ha leszoktatnánk kedvencünket a pórázrángatásról

Vagy bármi más, bosszantó szokásáról... Ahhoz, hogy végül elérjük a célunkat, rengeteg türelemre és következetességre van szükségünk. Előfordulhat ugyan, hogy egy módszer nem működik nálunk, míg más kutyát kezesbáránnyá varázsol, de ekkor se csüggedjünk! Szerelkezzünk fel minél több megértéssel és kitartással, ne adjuk fel, ha egyszer belevágtunk!

Ne feledjük: minél hamarabb elkezdjük a helyes viselkedés felé terelgetni kedvencünket, annál jobb nekünk és neki is. Ha kölyökkorban, a kezdetektől következetesen tanítjuk, sok bosszankodástól megkímélhetjük magunkat, bár még így sem lesz gyerekjáték a folyamat.

Hogyan tanítsuk meg a kutyának a nyugodt sétát a gazdi lába mellett?

Tudatosítanunk kell magunkban, hogy mostantól sokkal jobban kell figyelnünk a kutyára a séták alkalmával. Ne lankadjon a figyelmünk, és ne ekkorra időzítsük a fontos telefonbeszélgetéseket, hanem legyünk jelen! Amint a póráz feszülését tapasztaljuk, tennünk kell ellene, hiszen a cél a laza póráz és a nyugodt kutya. Sok bundás esetében működik, ha a gazdi egyszerűen megáll, amint a póráz megfeszül – ebből persze a kutya nem érti majd meg azonnal, mit várunk tőle. Kérjük meg, hogy álljon vissza mellénk vagy jöjjön közelebb. Amint megtette, újra elindulhatunk. A folyamat nem kellemes, hiszen az állandó megállás miatt rövid távot is hosszabb idő alatt teszünk meg, azonban a módszer annál nagyobb sikert hozhat. Ha célunk az, hogy a kutya a lábunk mellett sétáljon, ugyanígy álljunk meg, amint megelőz minket. Előfordulhat, hogy bundásunk éppúgy megtorpan majd, mint mi magunk, de ekkor se veszítsünk elhatározásunkból. Jutalmazzuk meg, ha hajlandóságot mutat, és hallgat ránk.

A folyamatot kezdhetjük egy már jól ismert helyen is, ahol mancsosunk nem válik azonnal izgatottá a póráz puszta látványától, majd fokozatosan indulhatunk újabb területek felfedezésére, ekkor már ideális esetben egy rohangáló izgalombomba helyett egy nyugodt négylábúval