Apportírozás tanítása a kutyának – 3 egyszerű tipp, hogy a játék visszakerüljön a gazdihoz

Bár néhány bundás különösebb tanítás nélkül, ösztönből visszaviszi gazdájának az általa eldobott tárgyat, más négylábúak nem is igazán értik, miért hajigálja el kedvenc labdájukat vagy játékukat a gazdi. Pedig az apportírozás nagyon is hasznos elfoglaltság: kedvencünk a fizikai aktivitás mellett a zsákmányszerzés élményével is újra és újra találkozik.

Szórakoztat, javítja a kommunikációt és a koncentrációt – de hogyan, ha mancsosunk a világért sem hajlandó visszahozni nekünk a játékát?

Hogyan tanítsuk meg a kutyának az apportírozást?

Ahhoz, hogy apportírozni tanítsuk kedvencünket, első sorban egy arra alkalmas játékra, labdára van szükségünk. Kifejezetten erre a célra gyártott alternatívát is vásárolhatunk, ami jobban száll a levegőben és könnyebb eldobni, de gyakorlatilag majdnem bármilyen játék megfelel.

Tegyük a kiválasztott játékot a kutya elé, dicsérjük meg az általa is ismert elismerő szavakkal, ha a szájába veszi azt. Ha a kutya letette a játékot, használjuk a „Letesz!” vagy „Elenged!”stb. parancsszavakat. Fontos, hogy amikor leteszi a játékot, egészséges jutalomfalattal díjazzuk a cselekedetet, hiszen számára a játék a zsákmányt jelenti, ha pedig úgy érzi, elvesszük tőle azt tőle, akár éppen ellentétes hatást érhetünk el vele – büntetésként értelmezheti.

Először földön, majd a levegőben növeljük a távot

Ha az említettek már magabiztosan mennek a kutyusnak, növeljük a távot a földön, és jutalmazzuk meg mancsosunkat, ha odaviszi hozzánk. Így nem lesz akkora meglepetés, amikor először dobjuk el, és érti majd, hogy a cél a játék visszahozása, nem pedig az őrült tempóban való loholás. Kapcsoljunk külön parancsszót az iramodáshoz is, majd kínáljuk ismét jutalomfalattal, ha visszahozta a játékot.

Mi a teendő, ha a kutya továbbra sem hozza vissza a játékot?

Legyünk türelmesek és biztosítsunk kedvencünk számára elegendő időt a tanuláshoz. Ne rohanjunk, gyakoroljunk először a földön. Tegyük közel, majd távolabb a játékot, és csak ez után dobjuk el először. Pozitív megerősítéssel, folyamatos dicsérettel dolgozzunk, legyen kommunikációnk egyértelmű és következetes.

Legyünk tekintettel kedvencünk aktivitási szintjére és korára. Bár az apportírozás nem fajtához kötött, és gyakorlatilag bármely bundás képes annak „tudományát” elsajátítani, fontos, hogy ne terheljük túl az egyébként lustálkodós vagy idősödő kedvencünket.

Gyakoroljunk kisebb területen, akár a lakásban, ne dobjuk túl magasra vagy túl messzire a játékot. Haladjunk fokozatosan és ne akarjunk gyors eredményeket elérni. A rendszeres gyakorlással többre megyünk, mint az alkalmankénti, de akkor hosszú ideig tartó tréningezéssel.

Ha nem állna meg az apportírozásnál, és még több trükkel bővítené a repertoárt, cikkünkben több egyszerű, de annál látványosabb trükk elsajátításához talál segítséget: Kutya trükkök: egyszerű és látványos trükkök kezdőknek